Filmes enteriőrök – Coraline
2013. március 04. írta: BorókaOtthonbolt1

Filmes enteriőrök – Coraline

macskás.jpg

Már korábban írtam arról, hogy valami különös vonzalmat táplálok a régi házak iránt, és arról is volt szó, hogy nem jó velem filmet nézni, mert a díszlet-, és enteriőrtervezők munkáját akkor is szeretem behatóan vizsgálni, ha a film cselekménye szempontjából nem sok jelentősége van a háttérnek.

A Coraline persze más dolog, hiszen ez egy animációs film, ahol nagyon is hangsúlyos elem a látvány. (Az azonos című könyv alapján készült. Neil Gaiman író a film forgatókönyvének elkészítésében is tevékenyen részt vett. Az eredeti könyv megjelent itthon is, elolvasása ajánlott! Fordította: Pék Zoltán)

A filmről és a könyvről nem szeretnék sokat elárulni, hiszen ezzel megfosztanám a nézőt/olvasót a felfedezés örömétől. A várható hangulatról és élményről beszéljenek helyettem a képek, és pár frappáns idézet a könyvből. És még valami: nem (kimondottan) gyerekeknek való…

„– A macskáknak nincs nevük – közölte.

– Nincs?

– Nincs. Nektek embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk névre.”

„Aznap, amikor Coraline-ék beköltöztek, Spink kisasszony és Forcible kisasszony külön felhívták Coraline figyelmét arra, milyen veszélyes az a kút, és a lelkére kötötték, hogy nagy ívben kerülje el. Így aztán Coraline elindult megkeresni a kutat, hogy tudja, hol is van, és aztán nagy ívben el tudja kerülni.”

„– Majd egy szép nap, Coraline, amikor készen állnak, akkor az egész világon minden ember a csodájára fog járni az én egércirkuszomnak. Azt kérdezed, miért nem mutatom neked meg most. Ezt kérdezted?

– Nem – felelte halkan Coraline. – Azt kértem, hogy ne tessék Caroline-nak hívni. Coraline a nevem.”

„A délelőtti nap ébresztette Coraline-t, amely rásütött az arcára. Egy pillanatig teljes zűrzavar uralkodott a fejében. Fogalma sem volt, hol van; abban sem volt egészen biztos, hogy kicsoda. Elképesztő, hogy abból, amik vagyunk, milyen sok kötődik az ágyhoz, amelyben reggelente felébredünk, és az is elképesztő, mennyire törékeny ez a kapcsolat.”

„Coraline kinyitotta a szemét, és meglátta a patkányt. A téglával kirakott ösvényen feküdt a lépcső alján, meglepett képpel… amely kép jó pár centire volt teste többi részétől.”

„– Állandóan virágot küldtek az öltözőmbe. Bizony ám.

– Kicsodák? – érdeklődött Coraline.

Spink kisasszony alaposan körülnézett, előbb az egyik, majd a másik válla fölött kukkantott hátra a ködbe, hátha valaki hallgatózik. – Férfiak – rebegte. Aztán magához húzta a kutyákat és visszacsámpázott a ház felé.”

rajz1.jpg

Homlokzati rajz

lépcsőház1.jpg

Lépcsőház

konyha1.jpg

Konyha, ahol külön felhívnám a figyelmet a tyúkos fogókesztyűkre ;)

szoba3.jpg

Az apa zeneszobája

szoba2.jpg

Emeleti szoba (innen nyílik az a bizonyos titokzatos ajtó)

szoba1.jpg

Coraline szobája

padlás.jpg

Padlásszoba (itt kapott helyet az egércirkusz)

festmény.jpg

Ház Holddal

környék.jpg

A környék a hegyekkel...

A végére pedig egy rövidfilm, amiben a szereplők haját alakítgatják. Az filmbéli idős hölgyekről Szita Gabi hölgyei jutottak eszembe. Ismeritek őket? :)

Képek forrása: google.com

A bejegyzés trackback címe:

https://borokaotthon.blog.hu/api/trackback/id/tr765115475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása