Már korábban írtam arról, hogy valami különös vonzalmat táplálok a régi házak iránt, és arról is volt szó, hogy nem jó velem filmet nézni, mert a díszlet-, és enteriőrtervezők munkáját akkor is szeretem behatóan vizsgálni, ha a film cselekménye szempontjából nem sok jelentősége van a háttérnek.
A Coraline persze más dolog, hiszen ez egy animációs film, ahol nagyon is hangsúlyos elem a látvány. (Az azonos című könyv alapján készült. Neil Gaiman író a film forgatókönyvének elkészítésében is tevékenyen részt vett. Az eredeti könyv megjelent itthon is, elolvasása ajánlott! Fordította: Pék Zoltán)
A filmről és a könyvről nem szeretnék sokat elárulni, hiszen ezzel megfosztanám a nézőt/olvasót a felfedezés örömétől. A várható hangulatról és élményről beszéljenek helyettem a képek, és pár frappáns idézet a könyvből. És még valami: nem (kimondottan) gyerekeknek való…
„– A macskáknak nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk névre.”
„Aznap, amikor Coraline-ék beköltöztek, Spink kisasszony és Forcible kisasszony külön felhívták Coraline figyelmét arra, milyen veszélyes az a kút, és a lelkére kötötték, hogy nagy ívben kerülje el. Így aztán Coraline elindult megkeresni a kutat, hogy tudja, hol is van, és aztán nagy ívben el tudja kerülni.”
„– Majd egy szép nap, Coraline, amikor készen állnak, akkor az egész világon minden ember a csodájára fog járni az én egércirkuszomnak. Azt kérdezed, miért nem mutatom neked meg most. Ezt kérdezted?
– Nem – felelte halkan Coraline. – Azt kértem, hogy ne tessék Caroline-nak hívni. Coraline a nevem.”
„A délelőtti nap ébresztette Coraline-t, amely rásütött az arcára. Egy pillanatig teljes zűrzavar uralkodott a fejében. Fogalma sem volt, hol van; abban sem volt egészen biztos, hogy kicsoda. Elképesztő, hogy abból, amik vagyunk, milyen sok kötődik az ágyhoz, amelyben reggelente felébredünk, és az is elképesztő, mennyire törékeny ez a kapcsolat.”
„Coraline kinyitotta a szemét, és meglátta a patkányt. A téglával kirakott ösvényen feküdt a lépcső alján, meglepett képpel… amely kép jó pár centire volt teste többi részétől.”
„– Állandóan virágot küldtek az öltözőmbe. Bizony ám.
– Kicsodák? – érdeklődött Coraline.
Spink kisasszony alaposan körülnézett, előbb az egyik, majd a másik válla fölött kukkantott hátra a ködbe, hátha valaki hallgatózik. – Férfiak – rebegte. Aztán magához húzta a kutyákat és visszacsámpázott a ház felé.”
Homlokzati rajz
Lépcsőház
Konyha, ahol külön felhívnám a figyelmet a tyúkos fogókesztyűkre ;)
Az apa zeneszobája
Emeleti szoba (innen nyílik az a bizonyos titokzatos ajtó)
Coraline szobája
Padlásszoba (itt kapott helyet az egércirkusz)
Ház Holddal
A környék a hegyekkel...
A végére pedig egy rövidfilm, amiben a szereplők haját alakítgatják. Az filmbéli idős hölgyekről Szita Gabi hölgyei jutottak eszembe. Ismeritek őket? :)
Képek forrása: google.com