Már hónapok óta készülök írni róla... Aztán jól elmulasztottam az évfordulót is. Március 24-én volt 179 éve, hogy  megszületett William Morris. (angol nyelvű életrajz)

Először akkor kaptam fel a fejem a nevére, amikor egy angol magazinban oldalakon keresztül az általa tervezett tapétákat és kárpitokat bámultam.

Aztán rátaláltam a házra, amelyben ugyan csak 5 éven keresztül lakott, de a kézjegyét minden bútoron és szőnyegen felfedezhetjük.

Ki volt ez az ember, aki verseket és novellákat írt, óizlandi sagákat fordított angolra, gyakorlatias iparművészként pedig megtanulta és alkalmazta az ólomüvegezés, a csempefestés, a szövés, a kárpitkészítés, a finomnyomás és a könyvkötés kézműves technikáit és mindezek mellé aktívan politizált, magát "gyakorló szocialistának" aposztrofálva?

A praffaeliták stílusában készült festményei éppúgy életműve részei, mint a tipográfiában tett kirándulásainak eredménye.

Ha valami felkeltette az érdeklődését, abba a mélységekig beleásta magát. Mielőtt nekiállt volna a tervezésnek, meg kellett értenie az anyag megformálásának teljes folyamatát, erővonalait és egyéb tulajdonságait. Azt szerette volna, ha az alkotó művész (legyen az képző, vagy iparművész) és a tárgy közötti szoros kapcsolatból alakul ki a végeredmény, ahogy a készítő saját képzeletének egy részét adja bele a folyamatba.

Ezt a megoldást a középkori szakembereknél találta meg, mert ők még a természettel harmóniában éltek, onnan inspirálódtak, saját szerszámaikkal dolgoztak és saját idejükkel rendelkeztek.

Tulajdonképpen erre épül az egész Arts and Crafts mozgalom filozófiája is. A mozgalom, melyre Morris művészete erősen hatott, egész Nyugat-Európában, Közép-Európában és Észak-Amerikában elterjedt.

Halálakor orvosa azt mondta róla, hogy Ő volt az, aki 10 ember számára elég eredményt ért el életében.

"Nincs értelme bármi olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltűnően szép." William Morris a hímzésekre mondta ezt, de akár egyfajta hitvallásként is felfoghatjuk tőle.

1894-ben írta a "Hogyan lettem szocialista?" (How I Became a Socialist?" című esszéjét, amiből a művészetről szóló részt az alábbiakban olvashatjátok.

"A történelem tanulmányozása, a szeretet és művészet gyakorlása arra kényszerített, hogy meggyűlöljem azt a civilizációt, amely - ha a dolgok úgy maradnak, ahogy jelenleg vannak - a történelmet következetlen értelmetlenséggé változtatja, és a művészetet a múlt érdekességeinek gyűjteményévé teszi, megszüntetve ezáltal valóságos kapcsolatát a mai élettel.

A gyűlöletes modern társadalomban ébredő forradalom gondolata megakadályozott engem abban - aki szerencsésebb vagyok a többi művészi érzékenységgel rendelkező egyénnél -, hogy haladásellenes, nagyszájú emberré váljak, valamint, hogy időt és energiát pocsékoljak bárminő tervekre, amelyekkel a középosztály ún. művészei próbálják a művészetet naggyá tenni, azt a művészetet, amelynek nincsenek gyökerei. Így lettem tehát gyakorló szocialista.

Végül még néhány szót. Egyes barátaim azt fogják mondani, mi közünk van a történelem és a művészet ezen dolgaihoz? Mi a szociáldemokrácia révén tisztességes megélhetést akarunk kiharcolni, elsősorban is megfelelő életet akarunk élni. Egészen biztos, hogy aki azt gondolja, hogy a művészet és a kultúra kérdésének meg kell előznie a kés és a villa kérdését (és vannak néhányan, akik ezt javasolják), nem érti meg, mit jelent a művészet, és hogy a művészet gyökereinek a viruló és félelem nélküli élet talajába kell ereszkedniök. Emlékeztetni kell arra, hogy a civilizáció a munkást olyan sovány és szánalmas egzisztenciára kényszerítette, hogy már azt is alig tudja, hogyan fogalmazza meg óhaját a bármiféle, a kényszerűségből elviselt mostanitól jobb élet iránt.

A művészet feladata tehát megmutatni számára a teljes és értelmes élet valódi eszményét, annak az életnek az eszméjét, melyben a szépség észlelése és megteremtése, azaz az igazi öröm élvezet, éppoly szükséglet az ember számára, mint a napi kenyér, s amelyben ettől a jogától senkit, az emberek egyetlen csoportját sem foszthatják meg, csak erőszak révén. Ez erőszak ellen a végsőkig harcolnunk kell."

Hát ezért került bele William Morris a "szépen élni" sorozatomba...