Ha egy nemzetről pár szóval kell kifejeznem, hogy számomra mit jelent, akkor az olaszokról nekem a design és a családi vállalkozások generációkon átívelő jó példája jut eszembe.

Legyen az akár ruházat, ékszer, napszemüveg, lakberendezési tárgy, konyhai gép, autó vagy akár – ahogy jelen esetben is – valamilyen más jármű, az olasz stílusérzék minden mástól jól megkülönböztethetővé teszi számomra az adott tárgyat. Megkülönböztethetővé és különlegessé, szerethetővé és emberivé.

Ilyen tárgy a Piaggio gyár Vespa néven ismertté, és mára egyenesen ikonikussá vált robogója is. Ma éppen hetven éve annak, hogy az olasz Ipari és Kereskedelmi Minisztérium firenzei székhelyén bejegyezték a két éven át fejlesztett új típusú robogó szabadalmát, amely aztán a kisebb kezdeti nehézségek után elindult világhódító útjára.

A kezdetek

1944-ben Olaszország a II. világháború által megtépázva minden szempontból romokban hevert. Az addig a járműipar egyik fő gerincét adó repülőgép gyártás a lebombázott üzemek és a jelentősen korlátozott gyártáskapacitás miatt már nem adott elég munkát és biztos megélhetést a családi vállalkozásként 1884 óta üzemelő Piaggio cégnek.

Egy nagy ötletre volt szükség ahhoz, hogy a meglévő tudást és szakértelmet megfelelően használva a gyár működése továbbra is biztosított legyen. Szerencsére ebből a szempontból nem kellett félteni Enrico Piaggio-t, aki az apja nyomdokaiba lépve nyitott volt a változásokra, és az éppen aktuális helyzetet felismerve mérnökei segítségével megalkotta az autó és a kerékpár közé pozicionált robogót, amely széles tömegek számára is elérhető áron, az utak meglehetősen rossz állapotát és a felhasználói igényeket is figyelembe véve készült el.

A tervezők arra törekedtek, hogy egy könnyen irányítható, a kerékpárnál jóval gyorsabb járművet alkossanak, formatervezett karosszériájával elrejtve az olajos és nem túl esztétikus szerkezeti elemeket.

A 'Vespa' név onnan ered, hogy amikor Enrico meglátta az MP6-os számú elkészült robogót, felkiáltott. „Sembra una vespa!” (Úgy néz ki, mint egy darázs!) És tényleg... A járgány a karakteres kormányrésszel, az elkeskenyedő középpel és kiszélesedő hátsóval hasonlít egy jól megtermett darázsra.

A sikerek

A hivatalos bemutató az 1946-os milánói vásáron volt, ahol eladták az első 50 darabot, majd a következő évben már 2500-at, 1948-ban tízezret, 1949-ben húszezret és 1950-ben pedig már hatvanezret.

1953-ben mutatták be Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével a Római vakáció című filmet, amely amellett, hogy ez volt az első filmfőszerepe Audrey-nak, arról is híres lehet, hogy a Vespa robogónak is hihetetlen népszerűséget hozott a Rómán keresztülmotorozó jelenet okán. A film közvetlen hatásaként százezer motort értékesítettek.

Innentől kezdve nem volt megállás. A robogót egyre többen megismerték és megszerették. Európa szerte sorra alakultak a Vespa-klubok, és az 50-es évek közepére a gyártás már nem csak Olaszországban folyt. Licenjog alapján gyárak létesültek Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban és Spanyolországban. A 60-as években pedig már Indiában, Brazíliában és Indonéziában is. 1956-ban az eladások átlépték az egymillió darabot, 1960-ban pedig már a kétmilliót.

A fejlődés évei

1965-ben váratlanul elhunyt Enrico, így a cég irányítását a vej, Umberto Agnelli vette át, akinek z érdekeltségei közé tartozott többek között a Fiat is. 1969-ben az éppen anyagi nehézségekkel küzdő Gilera gyárat is „bekebelezték”, a továbbiakban összevonva a fejlesztést, és a korábban a versenymotorozásban érdemeket szerzett Gilera motorokat elérhetővé tették az 50 köbcentis kategóriában is.

A kétezres évek elején a Piaggio cég folyamatosan veszteségesen működött, a költségek a spanyol Derbi cég megvásárlásával az egekbe szöktek, amíg az eladások csökkentek. Szerencsére 2003-ban megérkezett Roberto Colaninno, aki többségi részesedést szerezve a cégben százmillió eurós tőkeinjekcióval minden addiginál komolyabb fejlesztésekbe kezdett.

Az irányvonal jónak bizonyult, ebben az időszakban újraszervezték a gyártást, amolyan japán módra, előtérbe helyezve a költséghatékony, érték alapú termelést (ún. lean menedzsment).

2004-től gyártanak gáz-elektromos hibrid robogókat is, ezzel megfelelve a XXI. század igényeinek.

Ugyanebben az évben visszatértek az Amerikai Egyesült Államok járműpiacára környezetbarát technológiával és nagyobb kapacitású motorokkal megtámogatva a brand eladhatóságát.

A sikertörténet és a fejlődés tehát nem áll meg, és kisebb kitérőkkel 70 év óta töretlen. A tavalyi évben a Piaggio gyár 130. évfordulóján az addig is a legdrágábbnak számító 946-os modellt Giorgio Armani tervei szerint újragondolták. A fém alkatrészeket galvanizálták, majd az egész kaszni kapott egy finom selyemfényt. A robogó meghatározó színe a sötétszürke lett. A Vespa és a Piaggio logója mellett természetesen az Armani emblémája is helyet kapott rajta. (lásd utolsó kép)

Armanitól függetlenül is a Vespa egy szimbólum. A szabadság, a kreatív alkotás és egy olyan életérzés szimbóluma, amelyet legszívesebben mindenki magáénak tudna. Ugyanúgy, ahogy egy ilyen robogót is. Talán egyszer nekem is lesz, és azzal fogok közlekedni a városban...

Jelen bejegyzés információi a Vespa wikipédia oldalról, a piaggio.hu oldalról és a totalbike.hu Armani-Piaggio együttműködésről szóló cikkéből származnak.