Két dolgot szeretek nagyon.
1. Bekukkantani mások lakásába, életterébe valamiképp… (fotóriport egy magazinban, saját szem, ablak, stb.)
2. Filmeket nézni.
Aztán olyan is van, amikor a kettőt együtt művelem, teljesen kiakasztva ezzel a férjemet, aki inkább a cselekményre szeretne koncentrálni, és nehezen viseli a mindenre-most-derül-fény típusú jelenetek közben az általam beszúrt „Nézd milyen szép a kanapé (függöny, szőnyeg, stb.)!” felkiáltásokat.
Ezen szenvedélyemtől fűtve gondoltam ki ezt az állandó rovatot a blogra.
A sort egy nem kimondottan jelentős filmes alkotással kezdeném, de a címe miatt nagyon adta magát. :)
A képaláírásokban azt olvashatjátok, hogy a cselekmény vagy a főszereplő árnyalt alakítása helyett mit veszek észre én…
A film címe: Édes november (Sweet November)
Megjelenés éve: 2001
Díjak, jelölések: 2002: a legrosszabb remake (1968-ban volt az első film), női főszereplő Arany Málna díj jelölés, férfi főszereplő Arany Málna díj jelölés
Történet: Nelson Moss (Keanu Reeves), egy tipikus munkamániás üzletember, aki a karrierjének szenteli az életét. A sors összehozza Saraval (Charlize Theron), aki miatta bukik meg az autóvezetői vizsgáján. Sara, egészen más mint azok a nők akikkel eddig dolga volt. A lány csipkelődő stílusa egyszerre vonzza és taszítja a férfit. Sara felkínálja neki, hogy töltsön vele egy hónapot és megváltozik az élete. A férfi először nemet mond, de miután kirúgják állásából és a barátnője is dobja, meggondolja magát. A novemberből pár napot együtt töltve mindketten szerelembe esnek. Nelson megkéri Sarah kezét, de visszautasítást kap. Később kiderül, az egyetlen ok, amiért Sarah segít másokon, mivel már nincs sok ideje hátra...
Említésre méltó még, hogy a film zenéi között szerepel Enya Only time című száma, és a díszlettervező Bob Kensinger, akinek egyéb munkái közül talán az Austin Powers széria első része mondhat valamit a hazai olvasóknak.
Milyen jól mutat a több különböző szék egy asztalnál...
Tényleg elférhet két teríték egy lehajtható asztalon...
Húúú, egy kandalló...
Festett, fehér fésülködőasztal a hálószobába, hmmm...
Zöldes színű faburkolat - lábaskád a térbe állítva - réz csaptelepek... óóó...
De szeretem a tompaszögű faltöréseket és a sok ablakot egy hálószobán...
Egy hasonló gáztűzhely-sütő kombináció az álmom...
Egy nagy legyezővel díszíteni a falat, az nekem sok. Viszont mindig tetszenek a fából épített, térelválasztó funkciójú mellvédfalak...
Oké, már értem a legyezőt. Jól megy a lámpabúrává előlépett papír napernyőhöz...
Nagyon menő a függöny anyagát és színét a tapétához hangolni. A főszereplőnő köntösének színét a virágéhoz szintén...
Zöld falburkolat - beépített piperepolc - kazettás ajtó a fürdőszobában... Ja, hogy az előtte Keanu Reeves csupasz mellkasa? Nagyon halovány... De az inge színe jól megy a fal színéhez... ;)
Remélem nem vettetek teljesen komolyan... Ami viszont tény, hogy a többedszer végignézett filmeknél a figyelmem sokszor terelődik a helyszín berendezése és a szereplők öltözéke felé, hiszen a történetet már ismerem.
