A Húsvét napjainkban a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, és feltámadásával győzelmet aratott a halál felett.

A Húsvét a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. Nagyjából egybeesik a már a keresztény hagyományok elterjedése előtt is létező termékenységi ünnepekkel, amelynek fő elemei szintén a feltámadás, az újjászületés voltak.

Az angol nyelvben a húsvét: Easter. Jelentése és eredete a német Ostern szóval együtt keresendő. A szó eredetije ’Ostara’, ami egy ősi kelta ünnep. A magvetés ideje, a fák, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé esik.

A druidák és a hívek a termékenység istennőjét, Eostre-t, (Ostarát) köszöntötték ezen a napon. Hitük szerint az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti őt mély álmából, az istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében.

Jézus keresztre feszítése, halála és feltámadása a vallásos és nem vallásos embereket egyaránt megérinti. A megannyi történet és legenda, a fennmaradt vagy később hamisított „tárgyi bizonyítékok” és ereklyék misztikummal szőtték körbe az amúgy magában is elgondolkodtató eseménysort.

Az egyik legenda ezek közül a Szent Grál legendája. Az általánosan elterjedt értelmezés szerint a Grál egy kehely, amelybe állítólag felfogták a keresztre feszített Jézus kiömlő vérét.

Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennyből letaszította.

Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belőle iszik, örökké fiatal marad. A legenda ma is ismert formája a XI. század végén alakult ki.

Jézus ebből a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, és keresztrefeszítése után Arimathiai József ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért. Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával, börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, de ő mégis életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek őrzője volt.

A Grál legenda egyik „feldolgozása” a Parsifal (németül Parzival), Wolfram von Eschenbach verses regénye, mely valószínűleg a XIII. század első évtizedében keletkezett.

A mű Parsifal és Gawain lovagok történetét meséli el. 25 000 (!) versszakból áll. Hagyományosan 16 ún. könyvre szokás felosztani, ami mai értelmezés szerint fejezetnek felel meg.

Alapjául szolgált Wagner híres operájának, mely az utolsó a művei sorában. 1882-ben került sor az ősbemutatóra a németországi Bayreuth operaházában.

A történet röviden:

A Grált az Üdvösség Hegyén épült vártemplomban őrzik a Grál-lovagok, papkirályuk vezetése alatt. A király azonban sebesült, súlyos beteg, sem meggyógyulni, sem meghalni nem tud. Birodalmából pusztaság lett, átokfölde, ahol a folyók kiapadnak, az aszályban minden elszikkad. A kastélyba érkezik a naiv, bárdolatlan ifjú Parsifal. Arra tanították, hogy nem illik kérdezősködni, és így, noha vacsora közben többször megjelenik egy gyönyörű lány, kezében drágakövekkel kirakott kehellyel – ami maga a Grál, melyből ragyogó fény árad – Parsifal hallgat. Nem kérdezi meg, hogy kit vagy mit szolgál a Grál és hogy milyen betegségben szenved a király.

Ezután elhagyja a kastélyt. Megtudja, hogy ha feltette volna a helyes kérdéseket, meggyógyult volna a sebzett király, és ebből sok jó származott volna. Bűnbánóan világgá megy, öt évig bolyong, sok hőstettet hajt végre, de a Grál kastélyba nem talál vissza és a lelkét is majdnem elveszti. Egy szent életű remete felszólítja, hogy szolgálja embertársait, mire a hős elkerül Arthur király udvarába, és csatlakozik a Kerek Asztal lovagjaihoz.

Újabb bolyongás után két társával eljut a sebesült király és a Grál otthonába, fölteszi a helyes kérdéseket, a király sebe összeforr, majd békésen meghal. Kiaszott, puszta birodalmában újra víz árad a folyókba, termékeny lesz a föld, a Grált pedig egy mennyei kéz felviszi az égbe.

Az opera nyitánya

A mellékelt képeken a II. Lajos bajor király által építtetett neuschwanstein-i kastély, annak trónterme, és a falain lévő festmények láthatóak, melyek a Parsifal egy-egy jelenetét mutatják be. II. Lajos nagy rajongója volt Wagnernek és zenéjének, anyagilag is jelentősen támogatta a zeneszerző munkásságát. Közös érdeklődésük a Grál legenda iránt vitathatatlan. A neuschwanstein-i kastély csodálatos termei és szobái a Parsifal és a Lohengrin (Parsifal fia) legenda jeleneteivel és jelképeivel gazdagon díszítettek.

Messze jutottunk a gondolatok szárnyán... Olvassatok tovább érdekességeket a felvetett témáimról itt, itt , itt és itt.